Tizenegy irracionális érzés és racionális elemzésük
1. irracionális érzés.
Ha nem szeretnek, ha ferde szemmel néznek rád, ez azt bizonyítja, hogy vacak és értéktelen vagy. A visszautasítás fáj. Csak akkor érsz valamit, ha számodra fontos emberek nagyra becsülnek. Ha tisztelnek es/vagy szeretnek, akkor vagy csak elfogadható emberi lény.
Marhaság! Valakinek (bárkinek) a visszautasítása netán gonosz, aljas, hitvány személyt csinál belőled? Egyáltalán: ki ez a valaki, hogy csak úgy ítélkezik? Ő talán tökéletes? Különben is, a visszautasítás csak akkor fáj, ha hagyod, hogy fájjon. Tagadhatatlanul kellemetlen, de nem a világ vége.
2. irracionális érzés.
Ha rosszul, ostobán vagy erkölcstelenül viselkedsz, akkor rossz és hitvány ember vagy. Csak ha nagyszerű vagy, ha a teljesítményed magas és szinte tökéletes, akkor lehetsz magadról jó véleménnyel. Hibákat elkövetni: szörnyűség, és hitványságod megannyi bizonyítéka.
Ki mondja? Csak az nem téved, aki meghalt. Minden ember követ el hibákat - milliószámra-, amíg csak él. Ha a tökéletlen ember nem ér semmit, akkor a világon mindenki, aki valaha élt, él, vagy élni fog: rossz, hitvány, gonosz és értéktelen.
3. irracionális érzés.
A világon sok a rossz, gonosz ember. Ezeket kárhoztatni, ostorozni kell, hogy kigyógyuljanak a rosszaságból. Ordítozás, verés, kínzás, a más személyiségének aláásása — csupa kiváló módszer, hogy érzelmileg felvértezzük magunkat.
Meg mit nem! Az ember nem azonos a magatartásával. Nem következtethetünk ésszerűen arra, hogy a rossz magatartás rossz embert csinál, hiszen ugyanaz az ember rengeteg féle magatartást tanúsíthat — akad köztük komisz és kegyetlen, de csodálatos és aranyos nem kevésbé. Ahelyett, hogy lehurrognánk embertársainkat, vagy behúznánk nekik egyet, ismerjük be végre, hogy ezek az ősi módszerek egyáltalán nem válnak be, vagy ha történetesen mégis, akkor is szörnyű hatással lesznek, az illető egészségére. Egy elvetemült fiatalkorút például meg lehet ruházni, ha rendszeresen verik szíjjal, azután magánzárkába csukják. Na de kérdem én: miféle személyiség válik így belőle?
4. irracionális érzés.
Rémes katasztrófa, ha nem az történik, amit akarsz. Az élet igenis legyen fair! Es ha neked van igazad, akkor hogyne érdemelnéd meg, hogy mindent megkapj, ami jár neked?! Egyszerűen elviselhetetlen, ha nem az történik, amit akarsz.
Nagy tévedés. Sohasem kell, hogy az történjek, amit akarsz. A világot nem a te ízlésed szerint találták ki. Bosszantó, kellemellen és szomorú, ha nem a te akaratod érvényesül, de nem iszonyú, nem szörnyű, nem elviselhetetlenül borzalmas. Mondd, kérlek szépen, mégis mik a szándekaid? Hogy nem viseled el? Akkor nincs más hátra: meg kell halnod. Ez az egyetlen biztosíték arra, hogy ne kelljen eltűrnöd valamit, ami nincs ínyedre. Következésképpen ha netalán még nem óhajtasz meghalni, el kell viselned a frusztrációidat, amíg csak nem tudod őket csökkenteni vagy eltávolítani — ellenkező esetben pedig tűrd el őket, amíg maguktól el nem múlnak.
5. irracionális érzés.
Az érzelmi zavarokat és az emberi boldogtalanságot az életünkben lezajló események okozzák, következésképpen alig vagy egyáltalán nem tudjuk kézben tartani ezeknek a zavaroknak az irányítását. Más szóval: lehangoltságunkat, dühünket, féltékenységünket és a többit emberek okozzák. Ha meg akarunk szabadulni ezektől az érzelmi gyötrelmektől, rá kell vennünk a többieket, hogy ne bánjanak velünk ilyen csúnyán.
Hogyisne! Senki nem borít ki téged, csak te magad. Az emberek frusztrálnak. Zavaraidat magad okozod. Ha bebeszéljük magunknak, hogy zavaraink oka nem magunkban, hanem rajtunk kívül keresendő, a pityipalkót is okolhatjuk érzelmi szenvedéseinkért. Épp ideje, hogy szembenézzünk magunkkal, és beismerjük az igazságot: ma szépen bebeszéljük magunknak, hogy kiborulunk, másnap meg az ellenkezőjét. Érzelmeinkért csak önmagunkat tehetjük felelőssé. Ha racionálisak vagyunk önmagunkkal, akkor nincs semmi baj. De ha irracionálisak vagyunk, az mar öreg hiba.
6. irracionális érzés.
Foglalkoztassanak erősen a veszedelmes vagy fenyegető helyzetek, szüntelenül aggályoskodjunk miattuk, ne legyen egy nyugodt percünk, amikor nem gondolunk rájuk. Az aggályoskodás megóv a meglepetésektől, és biztosítékot nyújt arra, hogy a problémák ne mérgesedjenek el.
Épp ellenkezőleg. Minél jobban aggályoskodsz, minél többet kotlasz egy gondolaton, annál idegesebb leszel. A fenyegető dologgal kapcsolatban pedig, amely annyira izgat, az égvilágon, semmit sem csináltál. Kérdezd csak meg magadtól minél gyakrabban, hogy segít-e rajtad, ha más sem foglalkoztat, mint a problémáid meg a frusztrációid. Valamelyes figyelmet szentelni a problémáidnak természetesen józan és ésszerű dolog. De az már sok a jóból, ha a probléma állandó műsoron tartása révén egyre jobban kiborulsz, ahelyett, hogy megnyugodnál.
7. irracionális érzés.
Könnyebb a nehéz helyzeteket elkerülni, mint szembenézni velük. Így nyomban megkönnyebbülsz, s miután az élet rövid, a keserves munka nem mindig kifizetődő. Hát játsszunk előbb, és hagyjuk későbbre a nyűgös munkát!
Miért ne?
Hogy miért ne? Mert hosszú távon könnyebb lesz. Nem a fegyelmezetlen ember élvezi a legjobban az életet, hanem a fegyelmezett. A halogató a kurta örömökért később tartós fejfájással fizet, mivel nem nézett szembe először a keserves kötelességgel. Jóformán minden szakértelem és minden jutalom a kemény munka bére. Iskolás korodban nem maradtál minden reggel ágyban, a házi feladatodat sem mulasztottad mindig el. Ha puskázással boldogultál, magadat csaptad be: megfosztottad magad a műveltségtől. Az az igazi nyerő, aki előbb letudja a keserves munkát, utána pedig élvezi a munka jutalmát. Ezért is él jólétben — megtakarította a pénzét, azután befektette; szorgalmasan tanult és jól fizetett állást kapott; edzette testét es ügyelt az étrendjére, tehát jó egészségnek es fiatalos megjelenésnek örvend.
Könnyelműen élni könnyű — egy darabig. Idővel meg kell adni az árát. A problémákkal szembenézni nehéz — eleinte, néhány percig, óráig vagy napig, de azután hónapokig, évekig arathatjuk a dús gyümölcsöt.
8. irracionális érzés.
Ha biztonságban akarod érezni magadat, támaszkodj nálad erősebb és hatalmasabb emberekre. Ők tudják, hogyan kell túljárni az élet eszén. Összeköttetéseik, pénzük révén segítségedre lehetnek, ha bajba kerülsz. Ha mindez mögötted áll, olyan biztonságban érezheted magad, mint egy milliomos gyerek vagy királyfi.
Pont fordítva. Minél jobban támaszkodsz másokra, annál kevésbé fogsz magadra támaszkodni. Es mi lesz, ha a támaszod meghal vagy megutál téged, vagy kivándorol? Ott állsz, mint a szedett fa, mint a világ árvája. Hősöd és jótevőd pompásan megtanulja, hogyan kell felelősségteljesen viselkedni, ha te nem vagy hajlandó a magad nevében határozni, és ha nem vállalod a tévedés kockázatát. Ő bezzeg valóságos szakembere lesz a rázós problémák megoldásának, a kockázatos választásoknak. De te továbbra is ijedt nyuszi maradsz, mert rettegsz a tévedéstől. Kérdezd csak meg magadtól, támaszod és talpköved hogyan is lett ilyen ügyes és megbízható. Miért tudja olyan természetesen átvenni az irányítást, elhatározni, hogy mit vásároljon, miért tud olyan fölényesen rendelni az étlapról? Elsősorban azért, mert mindezt igen gyakran csinálja, és mert sosem fél az ütközésektől. Ha te is szeretnél hasonló képességekre szert tenni, ne bújj el, vállald a felelősséget, és kockáztasd meg, hogy néh tévedsz. Ez a módja, hogy hogyan lehetsz pszichológiailag éppolyan nagy és erős, mint az, akire támaszkodsz.
9. irracionális érzés.
Amit hosszú évekkel ezelőtt átéltél, ma is hatással van rád, és nem tudod felvenni a harcot a gyerekkori erők ellen. Milliónyi esemény programozott be, és ma az vagy, amire növekedésed hosszú esztendei edzettek. Es amit anyád szoknyája mellett megtanultál, soha el nem felejtheted.
Nocsak, nocsak! Mi más az élet, mint folytonos tanulás? És amit egyszer megtanultunk, azt el is felejthetjük. Ha arra szoktattak, hogy légy félszeg vagy agresszív, szerény, avagy becsvágyó, bizonytalan vagy magabiztos — könnyen az utóbbira változtathatod az előbbit, vagy megfordítva. Tied a választás. Köszönd a szerencsédnek, hisz ellenkező esetben olyan volnál, mint a robot, amit beprogramoztak, és nem változhat. Az élet mindannyiunk tanítója, és te is, én is szüntelenül át- meg átgondoljuk meggyőződésünket, és eszerint változunk. Néha ez nagyon nehéz, annyira mélyek a beidegződéseink (szorongás vagy düh révén); ilyenkor esetleg pszichoterápiát kell alkalmazni a megváltoztatásukra.
10. irracionális érzés.
Úgy illik, hogy mások problémái kiborítsanak. Hiszen mi sem természetesebb, mint mások szenvedése miatt kiborulni. Ha nem tennénk, az rideg szívtelenségre vallana. Érző ember tökéletesen átérzi a mások örömét-bánatát.
Remélhetőleg azért mégsem annyira. Ha a szíved szakad meg más buja-baja miatt, csak öregbíted a világ nyavalyáit, ahelyett, hogy csökkentenéd. Azon kívül, így nem is igen tudsz segíteni azon, akit olyan együtt érzően megszántál. Szeretnéd, ha a sebész szenvedésed iránti együttérzésében képtelen volna koncentrálni műtét közben? Vagy ha a lelkipásztor annyira azonosulna lehangoltságoddal, hogy maga is súlyos depresszióba esne? Az ügyvéd, aki együtt szenved valamennyi ügyfelével, másnap be sem tud vánszorogni az irodájába. Törődjünk szerencsétlen embertársaink szenvedésével — de ne vigyük túlzásba a törődést. Ezt már mondtam korábban is: lehetünk szomorúak tragikus felhangok nélkül; bosszankodjunk, de ne dühöngjünk; legyünk éberek és óvatosak, de ne essünk pánikba.
11. irracionális érzés.
Minden problémának egy és csakis egy tökéletes megoldása lehet. Csacskaság foglalkozni a problémával, amíg nem tudod biztosan, hogy a megoldásod tökéletes, amíg nem tudod teljes biztonsággal, — hogyan bánj tökéletesen és pontosan egy problémával — várj türelmesen, munkálkodj, kutass, kérdezz. Ha megbizonyosodtál felőle, hogy a megoldásod tökéletes, akkor, de csakis akkor cselekedj.
Meg mit nem! Mennyivel könnyebb volna is az élet, ha egyetlen helyes válasz adódnék minden egyes problémára, és az első pillantásra a szemünkbe ötlenek! Erről sajnos szó sincs. Az élet valószínűségekből áll. Sok út vezet Rómába. Amíg szemügyre nem vettük valamennyit, nem tudhatjuk, melyik a legrövidebb. Akárhogyan is: ha addig halogatjuk az értelmes cselekvést, amíg tökéletesen bizonyosak nem vagyunk, annyi időt fecsérlünk el a tökéletesség kergetésével, hogy mire a helyes útra bukkanunk, rendszerint már késő. Szerintem sokkal ésszerűbb akkor cselekedni, amikor van bizonyos esélyünk a sikerre, mint addig halogatni, amíg meg nem bizonyosodunk felőle. Egyébként meg akkor sem száz százalékig biztos, hogy az egyedül üdvözítő helyes megoldásra jutunk. Vállald hát a kockázatot, ha előzőleg gondosan terveztél, és ésszerűen áttekintetted a helyzetet.
