Élni a saját életem, járni a nekem kijelölt ösvényen!

Sokan vagyunk úgy, amikor úgy érezzük, hogy nem azt cselekedjük, amit mi szeretnénk, vagy amit jónak látunk. Hanem megfelelünk az elvárásoknak. Vagy ami még rosszabb cselekszünk valamit, de ezzel a lépéssel nem azt az eredményt kapjuk, amit szerettünk volna. Az is megeshet, hogy eljutunk a sikerig, de ez az eredmény nem tesz minket boldoggá. Sőt egyenesen irtózunk tőle. Ideális esetben minden megtörténik, úgy, ahogyan azt elterveztük, és minden hepy. Vajon mi lehet ennek az oka? Elgondolkodtunk már rajta egyáltalán, vagy állandóan ezen jár az agyunk? A mai világban, amikor mindenhonnan azt haljuk, haladjunk a korral, vegyük fel a tempót, nem vagyunk elég talpraesettek stb. Vajuk be, nagyon nehéz ilyen körülmények között optimista maradni. Hát van egy jó hírem, szerencsére nem vagyunk egyformák, és ez a világ ettől szép és gazdag. A bőségbe belefér minden a jó is és a rossz is! Az, hogy egy dolog, egy cselekedet, egy hozzáállás jó vagy rossz, az nézőpont kérdése. Ami az egyik embernek jó az a másiknak rossz, ami az egyik embernek szegénység az a másik embernek gazdagság. És ezt sem lehet csupán anyagiakban mérni, mert a gazdagság szót sok mindenre használja a magyar nyelv. Mint például „Gazdagon megszórja az ételt fűszerrel”, vagy ” Gazdagon el van látva edénnyel”, vagy Gazdag a szókincse”. Szóval nem minden az, aminek látszik. Az viszont teljesen igaz, hogy nem szabad a látszattal törődni, mindig csak a saját magunk belátása szerint kell döntéseket hoznunk. Ugyanis, ha másnak akarunk megfelelni, akkor már az beleavatkozunk a természet rendjébe, és természetellenesen fogunk viselkedni, ami elindítja a lavinát. És azt márpedig tudjuk, hogy a lavinát még senkinek sem sikerült megállítania, bár kísérleteznek vele. A remény az a kulcsszó, ami minden egyes helyzetben kisegít minket, így van ez a lavinával is. Ha erősen hisszük, akkor egyszer csak a mi lavinánk is lassulni kezd, és aztán elveszti erejét, majd megáll. A hitünk az a rendszerünk, ami mindig gazdagon megajándékoz, minket azzal a tudással, bölcsességgel, ami szükséges, ahhoz hogy a saját életünket éljük. Természetesen erre nincs egy bevált recept, bár tonnaszámra készülnek a témában könyvek, hogy hogyan kell élnünk, hogy gazdagok, sikeresek, és bölcsek legyünk, de ezek mind kivétel nélkül lehetőségeket vázolnak fel. Konkrét szabályokat, ami minden emberre igazak lennének sajnos még írtak le. Tudom, létezik a vonzás törvénye, a hit törvénye, természeti törvények és még sorolhatnám. Természetesen ezek egyetemes törvények, ezeket tisztelve és felhasználva kell beilleszteni a saját hitrendszerünkbe. Majd megtalálva önmagunkat, sikerekben és gazdagságban, boldogan tudjuk leélni az életünket. Mert az igazi boldogság nem mérhető eszközökkel, csak és kizárólag érzelmekkel. A boldogságot tapasztalni kell, és nem megvásárolni. Ezért az áhított boldogságért sok mindent képesek vagyunk megtenni, cselekedni. Vannak egy páran, akik már elindultak azon az úton, hogy elérjék ezt az állapotot, a boldogság állapotát. De valamiért valahol mindig elakadnak. Így elveszítve a hitet, úgy érzik, hogy ők erre a boldogságra nem méltók, vagy ez nekik nem jár, sőt ők erre képtelenek, de ez nem így van. Minden embernek joga van a boldogságra, csak vannak, akik ezt az állapotot pillanatokra élik meg, és vannak, akik hosszabb időn át tapasztalják. Ebben sem vagyunk egyformák. Szóval, ha már valaki elindult a boldogsághoz vezető úton, akkor az sem mindegy, hogy milyen segítséget vesz igénybe ezen az úton. Természetesen vannak nagyon jó helyek, ahol elsajátítható az a bölcsesség, hogy mi is a helyes irány, de szerintem ez a legnehezebb feladat, hogy a segítőinket megtaláljuk. Pontosan úgy, mint amikor gyermekkorunkban megtanultunk járni, akkor is és most is sokszor elbukunk, elesünk, de utána mindig felállunk, majd egy idő után a megfelelő időben megtanulunk járni, aztán szaladni, és vannak, akik aztán kihasználva a tehetségüket sprintelni, atletizálni, gátfutásra stb.-re  is képesek lesznek. Ettől szép és érdekes ez a világ, ez a dimenzió. Visszatérve a hitrendszerre, én nem tudok olyan emberről, akinek a szülei azt mondták volna gyerekként, hogy maradj a fenekeden, mert te soha nem leszel képes megtanulni  járni. Természetesen itt nem a korlátozott képességű emberekre gondolok. Viszont olyat nap, mint nap tapasztalok, hogy valakinek a családja a legnagyobb gátja. Sokszor hallom, hogy lebeszélik a családtagok egymást például egy új dolog megismeréséről, mert féltik őt, vagy talán irigyek is rá. Csak ezt nem merik nyíltan felvállalni. Vagy ha olyan munkát csinál, ami nem tetszik a családtagoknak, akkor rágják a fülét, hogy hagyja már el ezt a munkát, mert…. és jön ezernyi dolog, hogy miért is. Csak azt nem kérdezte meg senki az érintett féltől, hogy mi motiválja, miért csinálja azt, amit csinál. Pedig ez lehetne egy megoldás. A családi átkok, a hiedelmek a legnagyobb korlátok és visszarántó erők. Ezeket kell elsősorban kitisztítani a hitrendszerünkből, ezekre megvannak a szükséges eszközök, majd csak ezután, lehet a kellő kitartással dolgozni azon, hogy haladjunk a nekünk kijelölt úton. Nem megy ez egyik napról a másikra. Van egy remek mondás erre: „Jó munkához idő kell!” Akkor most foglalkozzunk a gazdagsággal.  Ha jobban belegondolunk, időmilliomosok vagyunk, hiszen mindenre jut időnk, ha akarjuk. Amire nem azt nem is akarjuk igazán. Van időnk tisztálkodni, étkezni, pihenni, aludni, sportolni, könyvet olvasni, stb. Néha egy előadásra, tanfolyamra is el tudunk jutni. Munkából is akad bőven, főleg saját magunkon. Ne várjuk el a környezettől, hogy majd megváltozik miattunk, elsősorban nekünk kell változnunk, a környezetünk meg követni fogja. Ez pozitív és negatív irányban is működik. Most a pozitív változásra koncentráljunk. Aki elindult már az úton az valószínűleg már találkozott olyan emberekkel, akiktől tanult valamit, és továbblendítette az útján. Vagy netán egy tanfolyamot elvégzett, és gyakorlati példákat is kapott, hogy választási helyzetekben, hogyan is mérlegeljen, milyen szempontokat vegyen figyelembe, és így tovább. Tudom, nem megy egyik napról a másikra ez az átalakulás, de mint mindenért ezért is meg kell dolgoznunk. És a legnagyobb öröm nem a végeredmény, hanem maga az út. Ezt csak az tudja igazán, aki már halad ezen az úton. A legnagyobb elismerést, motivációt, kitartást csak ezeknek az embereknek a közelségében lehet megkapni, megtapasztalni. Mindenkit arra biztatok, hogy induljon el, nem ígérem, hogy fájdalommentes az ösvény, de nagyon megéri. A testi - lelki – szellemi egészségünk a tét. Ha segítségre lenne, szükséged bennünk megbízhatsz, mi biztosan hitelesen fogunk neked beszámolni a saját utunkról, fejlődésünkről. Mi magunk is elkezdtük valahogy, aztán jöttek az eredmények, és most ott vagyunk, ahol vagyunk. Természetesen ennek a folyamatnak soha nincs vége, mert mindig van mit tanulni. Mi is tanulunk folyamatosan, hol tanfolyamon, hol pedig Tőletek. Amiért végtelenül hálásak vagyunk!

www.wix.com/annieklub/1